Megtisztelő, hogy meglátogat bennünket az oldalunkon. Szeretnénk, ha a bogárzóiak családjukkal, a környékbeliek, akiket valamikor Bogárzóhoz kötött a templom, az olvasókör vagy az iskola, örömüket lelnék a nézelődésben.
A technika ezen csodáját használhatják, hogy emlékeiket felidézzék, a helyhez tartozásukat erősítsék. Időutazást tehetnek a múltba, s örülhetnek a jelennek: a templom még áll, ajtaja minden búcsúkor nyitva. Ha törődünk vele, ha eszünkbe jut, hogy elődeink megküzdöttek a létéért, ha fontosnak tartjuk a templombúcsúkat, akkor talán lesz második száz éve is.
Természetesen nagyon szívesen látott vendég minden véletlen látogató. Hisszük, hogy a régi paraszti életformának, szokásoknak helyük van a magyar kultúrában.
Nagyon örülnénk, ha látogatóink megírnák bogárzói élményeiket, érzéseiket az oldallal kapcsolatban. Hátha lapul még néhány régi fénykép is a fiók mélyén, ami helyet kaphatna az oldalon.
Címünk: mbogarzo@gmail.com
Reméljük, kedvet kapnak egy bogárzói kiránduláshoz.
Makó-Bogárzó és temploma
A település
A meg-megújuló török támadásokat hol behódolva, hol ellenállva túlélte Makó. A környékbeli falvak azonban elpusztultak. A felperzselt kis települések lakossága Makón keresett védelmet. A török végleges kiűzése után a város gyors fejlődésnek indult.
Kedvező földrajzi helyzetéből adódóan elkezdődött a mezőgazdaság fejlődése. Földet művelni, állatokat legeltetni a városból nehézkes volt. Nyári kint tartózkodásra a gazdák szállásokat, vagyis tanyákat építettek. Ilyen tanyai település Bogárzó is, amely a történelmi adatok szerint szintén a török pusztítás áldozata lett. Majd 1711-ben a Makó városa által bérbe vett terület benépesült. Az 1810-es évek felmérése szerint már pezsgő tanyai élet folyt itt.
Szorgos lakói földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
A templom
E hely első középülete a zsombékos, szikes legelő szélén megépült iskola volt 1889-ben.
Ilyen dülöngélő, vert falú, kicsiny ajtajú, ablakú iskoláról Gárdonyi Géza és Móra Ferenc műveiben olvashatunk.
Az oktatásra alkalmatlan épületet lebontották, helyén évtizedekig termetes gödör tátongott.
A Klebelsberg–féle iskola tanulói önfeledten, sikongva játszadoztak benne, talán mit sem sejtve arról, hogy felmenőik tanítói e széljárta pusztán már rég megvalósították az ökumenikus gondolkodásmódot. A hittant az egytanerős iskola tanítója tartotta a katolikusoknak és a reformátusoknak egyaránt. A gyerekek gyakran részt vettek egymás hittanóráin, közösen énekeltek.
A bogárzóiak hitüket az iskolában gyakorolhatták.
1892-ben a jómódú Cs. Varga István és neje Farkas Julianna egy vaskeresztet állíttatott fel a régi iskola előtt. Ez lett a nyilvános istentisztelet helye. A nagyobb ünnepek szentmiséi ezután is az iskola épületébe szorultak.
A kereszt felállítását a bogárzói lakosság és a katolikus egyház közös akaratából (Kayser Lajos prépost, Makó-belvárosi kanonok plébános) templom építése követte.
Farkas József makói polgármester is lelkesen támogatta a templomépítést, telket, téglát, cserepet ajánlva fel. Az építkezést a lakosság tehetősebb rétege fuvarral és pénzzel, a többiek kétkezi munkával segítették. A makói esperesség adományai is jelentősen hozzájárultak, hogy a templom gyorsan felépülhessen. A harang a helyi nagygazda, Héjja Péter és felesége adománya.
1907. szeptember 1-jén a templom előtt szorongott Bogárzó és a környék apraja-nagyja, hogy részese lehessen a puszta közepén Páduai Szent Antal tiszteletére felállított templom felszentelésének. Kayser Lajos kanonok plébános vezette az ünnepi szertartást Szíjártó Géza és Csipak Lajos segédletével.
Az ünneplő közönség a templomba lépéskor is adományozott 10 krajcártól 10 koronáig terjedő összegeket, mert az építkezés fedezethiánnyal küszködött.
Állandó papja még nem volt, nem is lehetett, mert nem volt paplak. 1916-ig továbbra is csak a nagyobb ünnepeken volt szentmise. A buzgó hívek mégis minden vasárnap összejöttek a papnélküli ”szárazmisére”. Katolikusok, reformátusok egyaránt jártak a keresztúti ájtatosságra a nagyböjti időszakban. 1933-ban a Makó-belvárosi plébániától a templom a Makó-újvárosi plébánia hatáskörébe került. Ezután minden hónap harmadik vasárnapján tartottak szentmisét. A Makó-újvárosi plébánia lelkészei csak nagy nehézségek árán tudták a kiterjedt tanyavilág hitéletét irányítani, ezért 1941. szeptember1-től helyben lakó lelkészt kapott Bogárzó Mag Béla személyében. A lelkészlak 1943 tavaszára épült fel. Az első önálló plébános ideje alatt sekrestyével és új szentéllyel bővült a templom.
A templom első 80 esztendejét kiemelkedően élénk hitélet jellemezte. Ennek bizonyítéka a több száz keresztelő, elsőáldozó és bérmálkozó, valamint a félszáz esküvő.
Jelenleg a templom Makó-Belváros filiája.
Napjaink
A hajdan virágzó tanyai gazdaságok már rég omladoznak, lakói kihaltak vagy elköltöztek, de a bogárzói puszta közepén áll a templom sértetlenül túlélve két világháborút.
Az eltelt 100 évben többször részesült kisebb-nagyobb felújításban (tetőjavítás, festés, villanyvezetés). Napjainkra a múló idő megtette a magáét. A kis templom teljes felújításra vár, hogy méltón ünnepelhesse fennállásának 100. évfordulóját hívei és tisztelői körében.
A régvolt bogárzóiak és leszármazottaik nem felejtették el. Esetenként szép számmal vissza-visszajárnak a búcsúkra (júniusban Páduai Szent Antal, szeptemberben a Szent Őrzőangyalok tiszteletére), imádkoznak és emlékeznek.
Ez a kis templom a hívek és az egyház közös akaratából épült fel. Így legyen ez továbbra is: maradjon fenn a hívek, a katolikus egyház és a város összefogásából.
Felhasznált irodalom
Gruber László: A bogárzói templom és egyházközség története
Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története
